Szép dolog ez a tavasz, és vonzó, és annyira kell menni, mint a csík. Hajtani, gyorsulni, kanyarodni, zúzni.

Van, aki egész télen pihent és most végre felül a motorra, van aki egész télen ment, és most örül, hogy száraz az út és lehet neki adagolni, van aki egyszerűen hülyének született és van akinek meg nincs mázlija.

Hosszú volt a tél, hideg még az aszfalt, és a motorjaink az esetek nagy százalékában többet tudnak, mint amennyire folyamatosan hangulatunk, tudásunk van.

Azt gondolnám csak itt amolyan apáskodó, öreges stílusban megírni, hogy vigyázzatok a rusnya fejetekre, mert már most rosszul alakul az esési statisztika és hol van még az igazi meleg.

Persze még friss a seggemben a zabszem, amit egy előzés közbeni elémvágás tojt oda ma reggel.

Nem lett semmi, csak egy szép csúszós, blokkolós megállás, utána kicsit magasabb adrenalinszint, ami végül is nem rossz ízű, de veszélyes. Általában gyorsan megyek, vannak oktalan manővereim, de most éppen normálisan előztem a rakparton.

Nem az a lényeg, hogy hülye-e az autós, vagy hogy miért nem néz hátra;
csak úgy a tudatosítás miatt: nem egy életbiztosítás amit csinálunk.

Tudjuk ezt magunktól is, de VIGYÁZZATOK, mert attacsolok egy Kamaz-alvázat is mindjárt.

Ennyit a mai szentimentális délről. Megyek legyorsulok egy Kamazt :)

Csá:-nyi Levi